Mióta Óbudán egy Bécsi úti kollégiumban lakom, és a 19, 41-es villamossal közlekedem nap mint nap az egyetemre, útközben alkalomról alkalomra szemet szúr egy, a többi közül kirívó épület. A Katinyi Mártírok parkjánál található e becses mű, amely közvetlenül a villamosmegálló mellett, az Óbudai Egyetem szomszédságában található. Az épületcsoport a Városi Házak nevet viseli 1926 és 1928 között készült, tervezői Hikisch Rezső és ifj. Paulheim Ferenc. Hikisch Rezsőről érdemes megjegyezni, hogy ő tervezte többek között az 1913-ban átadott Astoria Szállót és a Lukács gyógyfürdő belső homlokzatait, emellett műegyetemi tanár is volt.
Az épület ornamentikájában is felfedezhető némi spontaneitás, azonban ez még a tervezők tudatos kézjegye, az eklektikától való elszakadás szándékát jelzi. Az építés óta majdnem eltelt száz év alatt a használók ténykedései teljesen megbolondították az eredeti kompozíciót.
Első ránézésre leginkább a gázkonvektorok külső rácsa, és az itt-ott felbukkanó klíma kültéri egységei tűnnek fel leginkább, megmutatva azt, hogy ez idő alatt a hűtés és fűtési berendezések technológiai fejlettsége hogyan változott.
Közelebbről szemügyre véve azonban rengeteg olyan apró részletet fedezhetünk fel, melyek mind az építész nélküli építészetről mesélnek, mint egy díszes rács a földszinten, egy kihajtott redőny az ablak előtt, egy erkély előtt műanyag hullámlemezből kialakított előtető, majd újabb rácsok és előtetők, klímaberendezések és faláttörések.
Mindezek viszonya az eredeti ablakosztás szigorúságához a spontaneitás olyan fokát idézi, amit személy szerint már szépnek találok. Ha képesek vagyunk szépséget találni egy nagy műgonddal megtervezett homlokzat használók általi elcsúfításában, a spontán építészet egy különleges tulajdonságát figyelhetjük meg.
Az egyes épületek formaképzésükben ugyanis magukban hordozhatják a későbbi átalakítás lehetőségét. Ebben az esetben a városi házak az "önmagáról levetkőzni akaró eklektikus formajegyek gesztusában" képes arra, hogy újabb elemekkel gazdagítsa eredeti formakincsét, magába fogadjon egy-egy ablakrácsot, előtetőt, gázkonvektor-áttörést.
Ajánlom mindenkinek szabadidejében a helyszín meglátogatását és megpróbálkozni egy pillanatra elfelejteni a világot és elmerülni a spontán és a tervezett építészet találkozásának csodájában.
Kovács Zsolt Kristóf
Források:
Képek forrása:
Archív fotó: Középítkezések Budapesten, 1920-1930 / írta: Liber Endre
A többi a szerző felvétele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.