Lakásépítés 1900-tól napjainkig: Háromfai kis színes

Amikor szörnyű híreket olvasok (kirabolta az anyját, az apa agyonverte a fiát, a kocsmából a sértett lakására mentek, ahol megkéselték, stb.), időnként megkeresem, hol történt a dolog. Legutóbb Magyarlukafát néztem meg, és akkor már a környéket is, vesztemre belefutottam absztrakt kubista homlokzatfestésekbe, azóta minden szabadidőmet a street view veszi el. Bejártam már sok megye rengeteg kilométerét, gyűjtöm a linkeket, inkább el sem mondom, mennyi van. Lesz belőlük egy blog, a formája még nincs kész, de nagyjából az a cél, hogy naponta egyet kiposztoljak a kedves, vicces, szomorú, barbár, nem is tudom milyen, de nekem érdekes házakból. Vagy inkább képekből.

Ebben a posztban nem lövöm el a legérdekesebbeket. Kiválasztottam egy baranyai falut, Háromfa a neve, ott készült mind a tíz kép, és a legtöbb a színes festékekről és vakolatokról szól.

Az első ház a falu legszélén áll, egy kis halványkék festékre futotta csak, mindene nagyon kicsi, ablaka, ajtaja épp, hogy van. Kortalan, stílustalan, mérettelen, mindentelen. Archetipikus, de bővített. Nem szép, de talán mondhatjuk: szépen csúnya.

A második ház látszólag egy kádárkocka, persze a tetőforma elárulja, hogy egy korábbi, bővítgetett kis ház. Különössége a furcsa rajzolt homlokzat, mintha tussal lenne kihúzva, vastag tollal az ablak körül, de benne maradt egy furcsa vízszintes szerkesztővonal is félmagasságban. A lefolyók és a gázcsövek újabb vonalakat húznak a fehér papíron. És akkor még a pacákról nem is volt szó a vonalak találkozásánál!

A harmadik ház szintén egy hamisított kádárkocka, de ügyesebb hamisítvány. Az arányok jobban jöttek ki, a vakolatszínek is teljesen stílusban vannak. Meglepetés a vízszintes csíkozás, az eper-sárgabarack parfétorta! Kicsit csaltak a rétegekkel, mert kevesebb volt az eperfagyi.

A negyedik kis ház ugyanazokból az alapanyagokból készült, persze szokás szerint a szomszéd felé már nem jutott a színvakolatból, csak pár csík. Az érdekesség a főhomlokzat, annak is a vicces kőlábazata és a sárga keretezések. Ezek nélkül nem lenne az a bánatos kutyapofa kinézete, elalvás előtti szemekkel...

Az ötödik képpel a települést belengő titkos színharmóniát demonstráljuk. Ez sárga lesz, az zöld, az megint sárga, és így tovább, teccikérteni?

Innentől már csak a festékek és vakolatok összehangolása a téma, ez Háromfa specialitása. A megoldás egyáltalán nem evidens, vakolatszínből hagyományosan párféle volt, ami az oxidfestékekből kijött, kerítést mázolni viszont bármilyen színre lehetett, csak kitartás és jó szem kellett hozzá. És igény!

A képen nem látszik, de a google maps linken meg lehet nézni: a bal és a jobb oldali szomszédnál is színben van tartva a kerítés, nem csak itt!

Lehetne mondani, hogy a zöldek még rendben vannak, de az ablakok sávjának a színe nem az a kimondott kerítéssárga, de tessék megnézni a csíkot az eresz alatt! Na ugye?

Egy különösen finom megoldás, ahol a kerítés fáradt narancs dróthálója szinte eltűnik a kifakult sárgadinnye színű lábazat előtt, és maradnak a lebegő fehér cirádák. Remélem nem kell említeni az érett tető és a terméskő lábazat összhangját!

Utolsónak hagytam a tökéletes mimikrit: itt minden zöld, nemcsak az örökzöldek meg a fű, hanem a kerítés, a homlokzat, a homlokzatdíszek, és még a tető is. Ravasz trükk a homlokzatfesték egészen halvány zöldje, így a fehér ablakok is bele tudnak simulni a kompozícióba. És igen, bevállalós a család, még a gázcső se sárga, mert bírság ide vagy oda, egyszerűen nem lehetett más, mint zöld.

Ennyi volt a visszafogott előzetes, lesz nemsokára egy blog, legkésőbb Luca napján elkezdem, és egy évig csinálom. Ha mást nem fog érdekelni, a magam kedvéért.

Lakásépítés 1900-tól napjainkig

2018. november 17., szombat

Háromfai kis színes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése