Csodavilág a Kavicsos-tónál

A Kavicsos-tónál tett tanulmányút célja a tó épített környezetének szakmai szemmel történő vizsgálata. A környezet spontán kiépülése - nem feltétlenül szakmabeli egyének kreatív játszótereként, általánosan a professzionális tervezést és kivitelezést nélkülözve - érdekes és hasznos információval szolgál az ember és az épített környezet kapcsolatáról. Vagyis, ha az ember szakmabeli háttér nélkül épít, akkor milyen, a professzionális építészetben jelen lévő logikai, esztétikai kapcsolatok, trendek köszönnek vissza, illetve törnek meg vagy vesznek el teljesen és kerülnek máshonnan inspirálva kiegészítésre.

Kertvárosi csemegék

A cím is sugallja, hogy nem csak falvakban, elrejtett településeken találkozhatunk spontán építészettel, hanem nagyvárosok perifériáján belül is megjelennek érdekesebbnél érdekesebb megoldások. Választásom Budapest IV. kerületére, Újpest kertvárosára esett, azon belül is az a környék, ahol tíz éves koromig éltem. Bár valószínű, hogy akkor nem tűntek fel ezek az építészeti bravúrok, melyeket összeválogattam, és teljesen más dolgok maradtak meg a fejemben a környezetről, mégis ezek a részletek is hozzátartoznak és nagyban befolyásolhatják a városrész hangulatát, jellegzetességét. 

PoMo kulisszák Abaújban

„Encs Észak-Magyarországon, a Hernád folyó völgyében, Miskolctól 40 kilométerre fekszik. Abaúj közepében, a Miskolc-Kassa nemzetközi főút felezési pontján helyezkedik el. A térség kulturális, gazdasági, közigazgatási központja. Alapvetően mezőgazdasági jellegű a terület, magas színvonalú gyümölcstermesztése országos hírű. A várossá nyilvánítás küszöbén gyógyszertárak, diákotthon és sportcsarnok létesült. Encs fejlődő infrastruktúrája, növekvő népessége, kistérségi szerepköre eredményezte, hogy 1984-ben városi rangot kapott. Várossá válása óta újabb iskolaépületekkel bővült, megújult az Abaúj Áruház, a Posta, Rendőrség, Tűzoltóság, Földhivatal. Nagyon sok szép, új épületet láthatunk, a fő utca kialakítása is kisvárosi jellegű.” - olvashatjuk Encs község honlapján, az építéstörténet címszó alatt. Ebben a posztban szeretném felvillantani az abaúji kisváros építészeti sajátosságait, és ezzel rávilágítani egy szerte az országban, vidéken megfigyelhető jelenségre, melynek gyökere a posztmodern építészet formafelszabadító táptalajából nőhetett ki.

Spontán kapcsolatok, avagy a térkövek barátsága

Megfigyelésem témájaként a városban megtalálható különböző térköveket, azok egyediségét, egymáshoz való érdekes viszonyát választottam. Ennek oka, hogy Budapesten járva egyre több meghökkentő kapcsolattal találkozom. Minden egyes ilyen példa után elindult bennem egy gondolat, hogy vajon mi a történetük, melyik fajta térkő volt ott előbb, barátok ők, vagy ellenségek. 

A képeken látható megoldások között vannak egészen jól sikerültek, harmonikusak, amelyek nem zavarják egyből a szemet, de mégis megmaradnak az emlékezetünkben. 

VIGYÁZZ! PERMETEZÉS! CSIGAMÉREG!

Ha - nyilván műholdas térképen - felülről nézzük Sopron városát, meglepően nagy mennyiségű zöldet látunk a képen. Egyesével megnézve őket, a többsége egyértelműen beazonosítható, a Deák tér, az egyetemi botanikus kert, az Erzsébet kert, vagy a vasút menti szabadon hagyott területek. Van azonban egy olyan, mérete alapján a többihez képest is nagynak nevezhető zöld folt, amely a belváros kellős közepén van ugyan, de a soproniak többsége nem nagyon vesz tudomást róla.  

Egyiptomi spontán

Az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék évek óta folytat kutatásokat Egyiptomban, helyszíni épületfelmérések formájában. A 2018-as csapat egyik tagjaként lehetőségem volt meglátogatni többek között Luxort, Asszuánt, Garagust. A terepmunkának köszönhetően nem csak Egyiptom leghíresebb látványosságaival találkozhattunk, de megismerhettük Új-Gourna (Luxor) építészetét is.

ornament and (crime) christmas vibe

A félév tapasztalatai alapján úgy gondolom, hogy a díszítés és a spontán építészet, ha nem is egy és ugyanaz, nagyon gyakran kéz a kézben járnak. Mindkét tevékenységre szüksége van az embereknek, hogy saját képükre formálják környezetüket, perszonalizálják, otthonossá tegyék azt, megszüntessék a sterilitást. 

Karácsonyi időszakban ennek legkézenfekvőbb módja a különböző díszek, koszorúk, gyertyák, DIY ajándékok tonnaszám gyártása, valamint az ünnep kezdetének hivatalos jele: a kültéri égősorok kihelyezése. Évről évre szeretek ilyenkor körbejárni a kisvárosban, ahol lakom, megcsodálni, rangsorba tenni a legkülönfélébb világításokat. Az idei felhozatalt megpróbáltam dokumentálni és kategóriákba osztani. 

Spontán művészet

Tanszéki tervezés feladatnál Dunaújváros Self-made art-ját kutattuk. Self-made art, mint spontán művészet, amely sokszor csak készítőjének fedi fel magát teljesen. A képeim első felében Dunaújvárosban szeretném ezt bemutatni, majd az építészhallgatók természetes lelőhelyén, a Bercsényi kollégiumban. 

Az első képeken Dunapentele található, ehhez a kis faluhoz terveződött és épült az ötvenes években Dunaújváros. A kutatásban azt vizsgáltam, hogy a két egységet alkotó városrészben hogyan jelenik meg az önkifejezés művészete. Dunapentelén az óvárosban graffiti kis mértékben látható, itt láthatólag kellemesen élnek az emberek, és nem érzik szükségét „rongálásnak”. Inkább „Várlak" feliratú ház és kockákkal absztrahált kerítés mutatja a lakók önkifejezési vágyát.

Talán spontán

Győr melletti faluban nőttem fel. Mikor utaztunk valahova a szüleimmel, már egész kicsi koromtól figyeltem a házakat. Olyan házakról szól ez a blog, amelyekkel már régóta él bennem egy bizonyos vizuális kapcsolat, egyes útvonalakat nem tudnék nélkülük elképzelni.

Szeged hírös város, Spontánnal határos

Eredetileg Alsóvároson laktam, ami Szeged jobb környékei közé tartozik. Ez változott meg 2009-ben, amikor Tápéra költöztünk. Tápé egy remek hely, mert ötvözi a város kényelmét (infrastruktúra, helyi buszjáratok) a falu nyugodt környezetével, az egymásra figyelő szomszédokkal. Itt még köszönnek egymásnak az emberek, ha találkoznak, minden háznál van kutya, így nem tudsz anélkül végigmenni az utcán, hogy azt ne tudja az utca. 

A falu arca olyan, mint bármelyik másik módosabb falunak. Mindenütt kockaházak, rendezett kertek, alig használt utak, öregasszonyok a konyhában sürögnek, vagy a padokon nézik a forgalmat, amíg az uruk a kocsmában üti el az időt.

Brutál

Pár kép tumblr-ről. Mint ahogy a cím is mutatja, főképp a kompozíciók és megoldások erőssége, és az azok által kiváltott érzelmi hatások tetszenek ezekben a képekben.  Nem mellékes, hogy szeretem, ha valami kontrasztos, és két (vagy több) eltérő karakterű tárgyat próbál egymás mellé helyezni. 

Az iskolától hazáig

Nagykálló egy Nyíregyházától 14 km-re fekvő, mintegy 10000 lakosú település. Közigazgatási szempontból egyáltalán nem nevezhető nagy városnak.

Gyerekként a világ közepeként tekintettem rá. Itt töltöttem óvodai, általános iskolai és gimnáziumi éveimet. Alapvetően a városközponttól körülbelül 1,5-2 km-re laktunk, a hazautat autóval, biciklivel, de leggyakrabban gyalog tettem meg. Az eltelt 18 évnyi sétáim alatt gyakran volt időm fantáziálgatni, véleményt alkotni azokról a házakról, amelyek mellett nap mint nap elhaladtam. Próbáltam elképzelni a házak homlokzatai alapján, hogy milyen emberek lehetnek a tulajdonosok, hogyan is nézhet ki az épület belülről.

Városi Házak

Mióta Óbudán egy Bécsi úti kollégiumban lakom, és a 19, 41-es villamossal közlekedem nap mint nap az egyetemre, útközben alkalomról alkalomra szemet szúr egy, a többi közül kirívó épület. A Katinyi Mártírok parkjánál található e becses mű, amely közvetlenül a villamosmegálló mellett, az Óbudai Egyetem szomszédságában található. Az épületcsoport a Városi Házak nevet viseli 1926 és 1928 között készült, tervezői Hikisch Rezső és ifj. Paulheim Ferenc. Hikisch Rezsőről érdemes megjegyezni, hogy ő tervezte többek között az 1913-ban átadott Astoria Szállót és a Lukács gyógyfürdő belső homlokzatait, emellett műegyetemi tanár is volt.