Egyiptomi spontán

Az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék évek óta folytat kutatásokat Egyiptomban, helyszíni épületfelmérések formájában. A 2018-as csapat egyik tagjaként lehetőségem volt meglátogatni többek között Luxort, Asszuánt, Garagust. A terepmunkának köszönhetően nem csak Egyiptom leghíresebb látványosságaival találkozhattunk, de megismerhettük Új-Gourna (Luxor) építészetét is.

Az egyiptomi spontánnak sok magyarázata  létezhet, két hét tapasztalata után egy lehetséges forrásnak a hatalmas népességnövekedést mondanám, bár ahhoz, hogy ezt tisztán láthassuk, kicsit korábbról kell indulnunk. A Nílus völgye már évezredek óta ad helyet Egyiptom lakosságának, köszönhetően a víznyerő helyeknek, megművelhető földeknek. A XX. század második felétől a népességnövekedés hatására szükségessé vált további lakóhelyek, lakható területek kialakítása, korábban sose látott léptékben, így került sor sivatagba telepített városok építésére (pl. Új-Kairó). Ez azonban nem jelentett megoldást a lakhatási problémákra, a városok telítettsége pedig nem csökken. A régóta létező városok terjeszkedése tehát folytatódik mind alapterületben, mind vertikálisan. Rendszerint sem az „alap ház”, sem a későbbi bővítések nincsenek megtervezve, mindig spontán módon alakulnak a család igényeinek megfelelően. 

Fotó: Serfőző Fruzsina, 2018, Luxor

A vertikális bővítésre való igény nagyban meghatározza a városok és falvak anyaghasználatát, a legkézenfekvőbb megoldást a vasbeton váz és tömör téglafalazat jelenti. A pillérvázas szerkezet állandó lehetőséget jelent egy következő szint felhúzására, a vasalat kilógatásával. A megoldás népszerűsége mellett a lakosok igyekeznek minél egyedibbé tenni otthonaikat, üzleteiket különböző eszközök használatával. Persze a felvázolt gondolatmenet nem minden spontán forrása, a legátlagosabbnak és legegyszerűbbnek gondolt helyzetek is rejthetnek meglepetéseket, ezért a képválogatás nem csupán a szerkezeti rendszer és anyaghasználat adta téralakításra koncentrál.

Fotó: Serfőző Fruzsina, 2018, Luxor

A kép alapján talán elsőre nem egyértelmű, hogy mi teszi spontánná ezt az épületet, de egy adott rendeltetésre szánt, és annak megfelelően kialakított tér funkcióváltása mégis rejthet meglepetéseket. Ebben az esetben a garázsban egy ,,spontán” étterem található. Persze itt is észrevehetjük a korábban is említett vasbeton-pillérváz struktúrát és a sűrű beépítettséget.

Fotó: Dávid Dóra, 2018, Asszuán

Néha a spontán megjelenését a kompozíció teszi még különlegesebbé. Az egyik legmeghatározóbb tényezője egy épület használhatóságának a térségben a tájolás és árnyékolás kérdése. Leginkább a lakóépületek, iskolák és a napközbeni tevékenységeknek otthont adó terek a legkritikusabbak, több kiegészítő megoldást alkalmaznak, ilyen többek között az előtető, amely mindenféle változatos formában megjelenik.

Fotó: Dávid Dóra, 2018, Asszuán

Fotó: Dávid Dóra, 2018, Asszuán

A homlokzatdíszítés legelterjedtebb formája a kisméretű tömör tégla gyakori használatából fakad, festése és a homlokzati síkból való kiugratása is számtalanszor visszaköszön a településeken. Az iszlám építészet legkedveltebb eszközei, a boltozatok és boltívek is egészen váratlan helyzetekben jelennek meg, látványosan csak díszítés céljából.

Fotó: Serfőző Fruzsina, 2018, Mahammid

A képen egy kis falu, Mahammid egyik lakóépülete látható, a már jól ismert szerkezettel és a tetőn a bővítés következő lépésével.

A korábbi példák során még nem került elő az árnyékolók megjelenése. A zsalugáter használata a legmegszokottabb, ami sok esetben a teljes nyílászárót helyettesíti, mivel az ablak üveggel való lezárására nem feltétlenül van szükség, az árnyékot nyújtó spalettás ablakokon keresztül viszont a folyamatos légmozgás megoldható.

Fotó: Dávid Dóra, 2018, Fares 

Mint általában, a nyílászáró szerkezetek kiemelt elemei a háznak, változatos díszítésekkel ellátva, amire szintén magyarázatot ad az anyaghasználat egysíkúságából való kitörés vágya.

Serfőző Fruzsina

Források:

Nile Valley, ETH Zurich, Studio Basel, Basel 2010.