2019. január 31., csütörtök

Csodavilág a Kavicsos-tónál



A Kavicsos-tónál tett tanulmányút célja a tó épített környezetének szakmai szemmel történő vizsgálata. A környezet spontán kiépülése - nem feltétlenül szakmabeli egyének kreatív játszótereként, általánosan a professzionális tervezést és kivitelezést nélkülözve - érdekes és hasznos információval szolgál az ember és az épített környezet kapcsolatáról. Vagyis, ha az ember szakmabeli háttér nélkül épít, akkor milyen, a professzionális építészetben jelen lévő logikai, esztétikai kapcsolatok, trendek köszönnek vissza, illetve törnek meg vagy vesznek el teljesen és kerülnek máshonnan inspirálva kiegészítésre.




01.


A tető tömegformálása itt is a kertvárosi építészet folyamatosan jelen lévő, sosem volt trendjéből merített kacsalábon forgó palota jellegű. Fedélszékének szerkezete a homlokzaton ornamentikaként jelenik meg. A homlokzat burkolata talán a ház falának falazott jellegére utalva kő elemeket mintáz, ám a megoldás művisége még az utca közepéről szemlélve is szembeötlően igénytelen látványt nyújt. A kerítés nagy gonddal elkészített festése a ház földrajzi helyzetének ország szintű megjelölésén kívül építője nemzeti érzéseit fejezi ki.

02.


A képen látható épület építészeti elemzése az építő alapvető kompozíciós érzékét, illetve egyfajta építészeti logika bátor alkalmazásának képességét dicséri. Ezen alapvetések azonban elveszni látszanak a ház felépítésének sok fázisból álló folyamatában és a valódi hozzáértés hiányában.

Részletek:
Az épület fűtetlen, hiszen minek is fűteni, avagy fűtött, hiszen kéménye merőn mutatja, hogy itt nem kell fázni. Az is lehet, hogy csak használati melegvíz készül, hiszen nyáron is jobb a meleg zuhany. Közművek minden bizonnyal jelen vannak. A tetőtér beépített, a két különböző hajlásszög két különböző ütemben való megvalósulására enged következtetni. Az első, kis alapterületű tetőtér beépített, a hajlásszög még a teljes kiegyenesedést is megengedi. A második, az eredeti tömeg bővítéseként épült rész tetőtere már csak padlástér.

A homlokzati épületrész tetőről homlokzatra mintegy átforduló burkolata a kortárs építészeti trendek által ihletett. A kerítésen való belátást megakadályozó farostlemez festésének színe hajaz az épület falának színére. Ez a döntés is a ház egységes kompozíciójának elérését szolgálja.

03.


A falra hányt ajtó! A tó felőli főhomlokzatról gondosan elrejtett előlépcsős bejárat mellett nem lehet elmenni, még szerencse, hogy az ajtó befelé nyílik, különben nem lett volna meg a lehetőség a praktikus használatra. A sokrétű anyaghasználat, a változatos szerkezeti rendszer és a precizitás teszi őszintévé ezt a házat. Nem valószínű, hogy tudatosan komponálták volna meg a fa elemekkel burkolt részt, mégis nagyon jó hangulatú képet alkottak. Azonos anyag, más feldolgozás, más kor, és ettől már mi is azt gondoljuk, hogy ez nem is rossz, sőt! Bátor húzás volt ebbe az egyensúlyba beilleszteni egy harsány cián kékre festett elemet, de el kell ismerni, telitalálat. Ez a kép elvonja a figyelmet a minden szempontból kilógó oldaltetőről. Nem is baj!

04.




A képen egy kontyolt kétszintes típusházat látunk a 90-es évekből. Az utcánkban is van 2, ám azok egyikének kerítése sem követi le az eresz vonalát, az azonos színhasználatról nem is beszélve. Hab a tortán a tetris motívumok játékossága. Bravúros. Az ereszkialakításnál egyébként láthatóan szempont volt, hogy kiemelkedjen a homlokzatból, ezért a szükségesnél szélesebb deszkázást kapott. Mellesleg a tetris díszítéssel szépen párhuzamba hozható a térkő választás is.

05.





A kerítés kiegészítéseként, a belátást megakadályozandó szerkezet itt egyben ornamentika. Ezen díszítés elsődleges témája a szépségápolás. Ennek indíttatása feltételezhetően a Prada illetve Boss márkákhoz kapcsolt anyagiak oda nem illőségének szarkasztikus humora, amely a figyelemfelkeltés láthatóan jól működő eszköze. Mindezt megfejeli egy női torzó fröccsöntött mása, amely a parfümöket reklámozó egyének szexualitással való összekapcsolása révén biztosítja a bizarr összképet.

06.



A képen látható épületet mintha az égből pottyantották volna ide. Félkész állapotában vetekszik némely sokszorosan publikált kortárs házzal. Nem is tűnik igazán spontánnak a főhomlokzat szolid aszimmetriája. A képről le nem retusált kerítés és a benne fejjel lefelé elhelyezett, impozáns zöld unicumos üvegek visszatérő díszítő elemként próbálnak emlékeztetni arra, hogy hol is vagyunk. Maradhatna így, bár akkor túl szép lenne a szomszédaihoz képest. 

07.




A kép érdekessége a kapura függesztett tábla, ennek elsődleges célja a figyelemfelkeltés, másodlagos célja pedig egy egyszerű tényközlés. Az üzenet fontosságának oka abszolút nem egyértelmű. Feltételezhető, hogy a környéken az áramellátás nem terjed ki minden épületre, azonban az is elképzelhető, hogy nem ez az egyetlen árammal ellátott ház, ám egyedül itt bír ez a tény olyan fontossággal, hogy egy figyelemfelhívó jelzőtábla felszerelése indokolt.

08.




Az ide települő generáció fiatalkorát még jóval a rendszerváltás előtt élte így nem meglepő, hogy olyan zenészek határozták őket meg, mint az Omega, Cseh Tamás, vagy éppen a Hobo Blues Band. Talán az ő Zöld sárga című dala inspirálta a tulajdonost a színhasználatra. Műveltebb háttere utalhat a kerítésen a sheed-tető motívum következetes használata. A táblák szépen kivitelezett szegecses rögzítése kissé kontrasztos a kapuval, ami valószínűleg talált, újra beépített darab.

09.


Az előzőhöz hasonlóan itt is egy ravasz ablakkal állunk szemben. Érthetetlen a ház megfejelése a felső, aszimmetrikus koronázó taggal, de a fókuszban elhelyezett ablak valahogy mégis elrendezi a felborulás érzetünket. A lehetséges szimmetriatengelyt érintve a forma súlypontjában kiegyensúlyoz mindent, és itt most tényleg mindent, ami a kép alsóbb részein szemétdombként látható. Ami nem spontán, de annak érzetét kelti, az a különböző függőleges síkokban történő sávozás rendje. Ez egy elég egyszerű mód arra, hogy feldobja az ember egy kicsit a házának a homlokzatát, hogy ne váljon unalmassá. 

10.




A ház homlokzata szigorú szimmetriát mutat. A zuzmó zöld színezés nem kelt feltűnést, tónusában pedig szépen tükrözi a homokos út pasztelles megjelenését. A homlokzat deszkaborítása a tetősávban és a földszinten egymásra merőleges. Ezt a feszültséget sötétbarna gerenda hálóval oldja fel. A színezés harmóniájától kissé elüt az ablakkeret festése, ami azért is lehet fájó, mert az egész összhangnak még a kerítés szabályos szerkesztettsége is része.

11.



A két kerítés összeépítésének részlete érdekfeszítő kompozíciót eredményez. A két megoldás, sajátosságuk ellenére közel sem tartozik a környék igénytelen megoldásai közé. Az általuk kirajzolt kétdimenziós kép erejét a bal oldali kerítésen lévő, valamiféle közmű szerelvényének megünneplése, majd ennek valamilyen módon félresikerülése, és egy hibahatáron belüli precízséggel vágott deszkaburkolattal való elfedése adja.

12.



Nehéz lenne megmondani, melyik kerítés épült előbb, az építtetők személyiségének különbsége viszont szembeötlő. Míg a bordó egy merev függőleges tagolású rács, a világos kék egy keretes szerkezet. Nem csak a színekben jelenik meg a finom és a keményebb vonások ellentéte. A bal oldali egyszerű rudakból áll, míg a jobb oldali keretet játékos, hajlított motívum merevíti. Érdekes, ahogy a bal oldali szabályosságába beférkőzik egy kis könnyedség 3 rombusz motívum formájában. Mindkét kerítéselem ugyanolyan magas, ez szimbolizálja az örök ellentét titkát.

13.


Idillikus, ahogy a vízszintes sávokban a terrakotta különböző árnyalatai megjelennek. Gondos odafigyeléssel hasonlóra pácolt fa gerenda tartja a fellazító hatású hullámlemez fedést. Ez után kezdi el a szem keresni, hogy ez most miért is jó?! Talál olyan fogódzókat, mint például az a pici konzol túlnyúlása a gerendának, amely alátámasztja a hullámlemezt. Vagy a hasonló tónusú oszlopot, amely egy huszárvágással megteremti a kompozíciót, amelyhez a szemünk hozzászokott, hogy van! A legkülső motívum pedig a többrétegű kerítés. A gyékény vagy a kompozícióhoz volt elengedhetetlen vagy a belátás elleni védekezés eleme, bár utóbbi a derékmagasság miatt indokolatlan. Valószínűleg védekező funkció miatt került fel a gyékény, legalábbis párja, a szögesdrót erről árulkodik. Erre finoman simul a majdnem komplementer színárnyalatú, zöld, függőlegesen osztott kerítés. 

14.




A két egymásra merőleges magas nyeregtetős ház jól kiegészíti egymást. Míg az egyik meleg fa burkolatot kapott, a másik finom vakolat festést. Ez utóbbi könnyű zsindely tetőfedést, a háttérben lévő pedig betonpala fedést kapott. Az utcához közelebbi házon továbbá kitűnik egy boltozott ablak és a nyílások következetes tégla szegélyezése, amely még ha festett is, sokkal oldottabbá teszi a homlokzatot.

15.



A képen lévő épületen nehéz szabályosságot észrevenni, ám figyeljük meg, hogy a külön épített szakaszok hogyan illeszkednek egy rendszerbe. A téglából falazott kémény valószínűleg a ház magjához kapcsolódik, ezt erősíti a tetőre helyezett bojler khmkkhhm hordó is. Ennek a központi magnak a teteje a hátsó, szürke vakolású rész fölé nyúlik. Ez az utóbb épült, feltehetően hálóblokk homlokzati síkjában és tetőlejtésében is igazodik a maghoz. A közelebb eső épületrész szépen oldja fel a négyzetes homlokzatot egy ellentétes tetőlejtéssel.

16.



Spontán, nem tervezett és mégis sikertörténet. Az ikonikus fehér kerítéselem letisztult, pár vonalból álló szerkezetnek készült. A tulajdonos vélhetőleg felfedezte ezt a bájt, de azzal a lendülettel meg is fosztotta tőle a mögé helyezett ilyen-olyan raszterhaló rátét kiegészítésekkel. Volt, nincs. A zöld kerítésű szomszédhoz a maradék hálóval próbál közelíteni, a saját kapujához a lábazati négyzethálós megerősítéssel kapcsol vissza. A vékony rétegek és az általuk létrehozott textúrák mintája nem zavaró, sőt valahol szép is!


Anschau Péter, Nagy Gergely, Zöldi Sára


Képek forrása:

nyitókép: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/edeni-szigetek-a-kavicsos-tonal/
helyszíni fotók: Anschau Péter, Máthé Dóra, Zöldi Sára

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.