Eredetileg Alsóvároson laktam, ami Szeged jobb környékei közé tartozik. Ez változott meg 2009-ben, amikor Tápéra költöztünk. Tápé egy remek hely, mert ötvözi a város kényelmét (infrastruktúra, helyi buszjáratok) a falu nyugodt környezetével, az egymásra figyelő szomszédokkal. Itt még köszönnek egymásnak az emberek, ha találkoznak, minden háznál van kutya, így nem tudsz anélkül végigmenni az utcán, hogy azt ne tudja az utca.
A falu arca olyan, mint bármelyik másik módosabb falunak. Mindenütt kockaházak, rendezett kertek, alig használt utak, öregasszonyok a konyhában sürögnek, vagy a padokon nézik a forgalmat, amíg az uruk a kocsmában üti el az időt.
Az emberek megszokták, ahogy kinéz a falu. Ha valami új dolog van, az pár hétre beszédtéma, majd olyan, mintha mindig is ott lett volna. Én is így voltam ezzel, sokáig laktam itt, és sokat voltam a nagyszüleimnél Lakitelken, ahol félig falusi gyerekként nevelkedtem. 2 éve azonban kiszakadtam Pestre, a nagyvárosba és egy másik szemlélettel találkoztam, amelynek segítségével olyanokra lettem figyelmes, ami eddig természetes volt.
A falusi cifra, az új népi építészet
Azzal, hogy megszűnt a hagyományos népi építészet, az emberek új módokat kerestek, hogy kifejezzék, ők a legények a faluban, ők a leggazdagabbak, az ő házuk a legcifrább. Az új házak esetében hagyomány vagy előzmény hiányában ez nem mindig sikerül, különösen faluhelyen, ahol kevésbé iskolázott és nem túl gazdag emberek élnek. Ha a tehetősebb városokban is számos elrontott épületet látunk, ne csodálkozzunk, ha a kisebb településeken is találunk pár kevésbe jól sikerültet.
Amikor csak elindulok otthonról, vagy ha hazaérek, mindig elmegyek mellette. A kisvállalkozó kitűnni vágyásának tipikus példája ez a ház. Korábbi utazások és a kutatómunka arra enged következtetni, hogy ez a jelenség országosan jellemző. Maga az épület nem nagy szám, egyszerű Kádár-kocka, föl kell turbózni. Erre szolgál az élénk sárga és narancsszín, és a világos, az Alföldre egyáltalán nem illő terméskő lap, mely nem lehet vastagabb 3 cm-nél és a kinyúló fa előtető.
Ez azon kevés házak egyike, amelyet még a falusi ember is észrevesz, és még a kevésbe jó ízlésűek se bámulják szívesen.
Rózsaszín párduc 1-2 rész
Első: ezzel a házzal nincs különösebb probléma, a pénzhiány, vagy a lustaság azonban mégis beemelte a listába. Az a szép rózsaszín oromfal. A sárga szín emellett nem épp a legjobb választás, de ez bocsánatos bűn.
Maradék festékek háza
Következő alanyunk szintén a kitűnni vágyó kisvállalkozó háza. Itt modernebb a ház, a homlokzatok pedig homogének, nem egy légből kapott színcsík fut végig rajta. Mindez szép és jó mindaddig, amíg csak egy homlokzatot szemlélünk. A sarkon állva viszont elénk tárul az, amikor kevés a festék otthon, de azért le kéne festeni a házat.
A tulaj itt is ki akart tűnni a sorból, csak azt nem gondolta át, hogyan. Bár lehet, van akinek ez tetszik.
Visszapillantók
Az idős emberek segítségére sietett az autóipar, a visszapillantó tükrök nemcsak autókat, motorokat, hanem házakat is díszítenek. Főleg az Ostrom utcán figyeltem meg ezeket.
Frankenstein szörnye
Ez a ház egy másik olyan helyen van, ahol gyakran jártam, a már említett nagyszülőknél, Lakitelken. Itt található a Kiss János utcában egy igazi ínyencség.
Az eredeti méreteit a sárga falak mutatják, erre ráépítettek egy másfélszer akkora szárnyat és egy már tovább nem bonyolítható tetőt. A kompozíció tulajdonképp egységes lett, minden részletében a spontaneitást tükrözi, és kiemelendő, hogy ügyeltek a főkapu és az ablakok egységére. Itt is a kitűnni vágyás volt a cél, csak itt nem a színekkel, hanem a formákkal.
Nos ez tulajdonképp sikerült is…
Kacsalábon forgó palota - a szép emlék
Mikor kisgyerekként a nagyszülőkhöz utaztunk, gyakran vonattal mentünk. Az útnak mindig voltak látványosságai. A borsihalmi megálló, a vadregényes Tőserdő, a tiszaalpári olajfúró torony és ugyanitt a kacsalábon forgó palota, ahogy nagyapám nevezi.
Az épület úgy néz ki, mintha a kőművesnek a tervrajzok helyett egy mesekönyvet adtak volna, amire ráírtak egy léptéket, amely az „ideálisnál” egy 0-val kevesebb.
A házról a Verne regények filmadaptációi is eszünkbe juthatnak. Szóval lehet a ház építtetője szerette a Verne regényeket. Ezt már sohasem tudjuk meg...
A ház mostanra kicsit lepusztult, igaz, nem annyira, mint ahogy a lakók, akiket láttam épp kimenni az épületből.
Mégis, a nagy platánfákkal van valami bája a háznak. Ha nem lenne egy forgalmas út mellett és olyan közel a faluhoz, az ember még szívesen is lakna benne, vagy legalább nyaralónak használná.
Kiss Márton
Források:
tapaihagyomany.hu
nagyvofely.hu
magyarepitok.hu
budaorsiinfo.hu
1. budaorsiinfo.hu
2. Google Street View
3. nagyvofely.hu
4. Google Earth Pro
5.- Saját fotók (Kiss Márton)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.